Első New York-i napom

Reggel 8:43. Hirdeti az ágy melletti éjjeli szekrényen lévő ébresztőóra zölden villogva. Az ébresztőóra 8:45-re van beállítva, de mint mindig, ismét csak előbb keltem fel, mielőtt az megcsörrent volna. Ez a napfénynek köszönhetően van így. A nappali fény bevilágít az ablakomon. Ki tud így aludni?-kérdeztem magamtól gondolatban. De ez csak egyrészt volt így. Az autók zajának, és dudálásának még inkább köszönhető ez az állapot.

 Kikelek az ágyból, a takarót pedig nem igazítom meg ahogy szoktam otthon. Nem! Ez most az otthonom! Nem California! - gondoltam. Ez az első éjszaka amit itt New York-ban töltöttem. A Catherine street 54 ház, első emeleti lakásában. Ásítok egy nagyot, kimegyek a konyhába és leülök az egyik bárszékre. Várom, hogy valaki szokásosan hozza nekem a reggelit, például : anyukám. De nem azért jöttem el olyan messziről, hogy anyukám reggelijére várjak. Így hát megfordultam, leszálltam a székről, kinyitottam a jobb kezem felőli felfüggesztett szekrényt, kivettem egy kék bögrét, utána kinyitottam a hűtőt. Keresgéltem. A francba! - gondoltam. Elfelejtettem tejet venni. Rossz kedvvel visszateszem a bögrét a helyére,és elindulok a hálószoba felé. Odalépek a hálószoba bal felén lévő ajtóhoz, és belépek, a fürdőszobába. Párszor végig húzom, szőke, vállig érő hajamon a fésűt. Utána visszalépek a hálószobába. Már kipakoltam. A nagy állószekrényből kiveszek egy farmerkezeslábast aminek a nadrágrésze elér a combom közepéig, felül, pedig rövid ujjú. Gyorsan felkapom magamra, és már indulok is. Szerencsére nem találkozok egy szomszédommal se a lépcsőházban, elég bő szavúak. Kilépek a piros grafitivel tarkított ajtón, ami mögöttem nagyot csattan.Felszisszenek, de senki észre se vette. Körülnézek, mindenki szaporán mozog az utcán. Már ilyen korán? - kérdeztem magamtól gondolatban. Előhúztam a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem az időt. 8:52 van.

 Tegnap, miután beköltöztem körbejártam a vidéket. Nagyon sok ezen a környéken a kínai bolt, és közel van a Brooklyn híd. Ezekkel az információkkal együtt elindultam egy kínai kávézó felé, jobbra a Madison streetre. Mikor odaértem, kinyitottam az elegáns üvegajtót.Nagy meglepődésemre, ez csak látvány kávézó. Elől volt egy pult, mögötte pedig egy sötét hajú, látszólag kínai származású nő, mosolyog rám.

 - Miben segíthetek? - kérdezte, kedves hangon.

 - Egy expresszót, egy tejszínnel, és két cukorral, elvitelre.Köszönöm.

 - Máris hozom.

Pár perccel később, a nő megérkezett a kért kávéval.

 - 2.30$ lesz.

Kutattam a zsebeimbe a pénzemet keresve.Ekkor a mögöttem sorba álló férfi - elég helyes -megszólalt.

 - Meghívom a hölgyet.Én is ugyanazt kérném.

 - Köszönöm, de erre semmi szükség... - szavatkoztam .

 - Nyugalom.Nem elvontatni akarom az autóját, csak meghívni egy kávéra.

 - És mibe kerül nekem ez a kávé? - kérdeztem, kissé játékos hangon.

 - Miért gondolja mindenki azt hogy van valami hátsó szándékom? De ez esetben van. Eljön velem a parkba sétálni. - mosolyogta.

 - Ennyi belefér. - ekkor már az én ajkam is mosolyra gördült.

 Ekkor a nő megint a pult mögé lép, egy másik gőzölgő kávés papírpohárral.Rámosolyogtam, és egymás mellett, poharunkat fogva haladtunk ki a kávézóból.Bal kezébe vette a poharat, és felém nyújtotta a kezét.
 - Steven White. - mutatkozott be.
 - Sarah Rogers.
 - Örvendek!
 - Úgy szintén. Ööö...öö...nem tudom hol a Park. Tudod, tegnap költöztem be. Californiából jöttem.
 - Szerencséd van. Californiából jöttem, de már egy éve itt élek. És tudom hol a Park. - mondta kedves mosollyal.
 - Szuper!Akkor már körbevezethetnél ha már ismered a vidéket és ráérek.
 - Erre tessék. - kezét kinyújtva, jobbra mutatott.
Azt hiszem egy szép délután elé nézünk... - gondoltam és elsétáltam a mutatott irányba.