Sarah Rogers élete a Nagyvárosban, New york- ban.
A New york-i élet előnyei, és hátrányai, egy igazi Love sztorival fűszerezve.

Újabb találka Steve-vel

Nagy hanggal csörren az ébresztőóra jelezvén, hogy 8:45, felkelés! Nagy fáradsággal kikelek az ágyamból, a ruhásszekrény felé sétálva. Kikapok egy koptatott farmert és egy fekete, lila ajakkal díszített pólót. Felveszem, és elindulok a fürdőbe, hogy néhányszor végighúzzam a hajamon a fésűt. Utána felkapom a fehér Adidas válltáskámat, és már indulok is.Lebaktatok boldogan a lépcsőn, ki a piros ajtón,ami nagyot csattan mögöttem. Mint tegnap is jobbra fordulva elindulok a kávézó felé, ahol először találkoztam Steve-vel. Mosolyogva lépek be az épület üvegajtaján. Steve még nincs itt. Ismét a fekete hajú nő lépett a pult mögé.
 - Segít...? - kérdezte a nő.
 - Két expresszot, egy tejszínnel, és két cukorral mindkettőbe.Köszönöm.
 - Máris hozom. - mosolyogta.
Amint megfordult, kinyílt az ajtó, és belépett Steve, én pedig odaléptem hozzá, és megöleltem.
 - Üdv. Kértem neked is kávét. - mondtam és a szemébe nézve, mosolyogtam rá.
 - Szuper. Jól aludtál? Csak azért, mert én veled álmodtam. - mondta, és ő is rám mosolygott.
 - Hazudsz. - mondtam, huncut nevetés kíséretében.
 - Esküszöm.
 - És mit álmodtál, velem kapcsolatban? - szegeztem neki a kérdést.
 - Őszintén? Húúúhhha...úgy kell, hogy fogalmazzak... - nézett rám mindent tudó mosolyával. - ...ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek.
 - Igen?
 - Öööö...
 De már nem tudta elmondani, mert épp akkor lépett a pult mögé a nő, két gőzölgő pohárral. Mindkettőt elvettem, és a jobb kezem felőlit átnyújtottam Steve-nek. Ő odaadta a pénzt a nőnek, utána bal kezével megfogta a papírpoharat jobb kezével átkarolta a derekamat, és kivezetett a kávézóból.
 - Na, ma mit csinálunk? - kérdezte.
 - Állást keresünk.
 - Reménykedtem, hogy nem ezt mondod! - mondta kedvtelenül.
 - Hát, ez van. Gáz, de így van.
 - Jó, akkor gyere fel hozzám. Ott van egy csomó újság. Kiválogathatjuk a hirdetéseket. - mondta kedvesen.
 - Oké. - válaszoltam egyhangúan.
 Elindultunk, hát a lakása felé. egy sarokkal arrébb megérkeztünk, a Market Street 54 szám alá. Beléptünk az épület piros ajtaján, és felrohantunk a lépcsőn, egészen az első emeletig. Ott a jobb oldali barna ajtón vágtattunk be. Ez az egész utat kézen fogva tettük meg. Mintha egy pár lennénk.Pedig csak barátok vagyunk. Semmi extrákkal. De ez már olyan természetesnek tűnik. Kezünket összefűzve viselni mindenhol. De hisz csak egy napja ismerjük egymást. De az az egy nap nagyon jó volt a Parkban. Második napi programunk, pedig, hogy felhív a lakására? És egész úton kézen fogva sétálunk?Hmm!
 A lakása szép, rendezett, modern stílusban díszített.Nem mint egy "minden éjjel bulizós " egyetemistáé. A bútorok sötétbarna vagy fehér színűek. Vagy mindkettő. A nappaliban lévő üveg kávézóasztalon, sok újság sorakozik fel.
 - Mindjárt jövök. Ott vannak az újságok. Érezd otthon magad.
 - Oké. - és rámosolyogtam.
 Beljebb léptem a nappaliba, leültem a fehér, valószínűleg mű bőrrel borított kanapéra.Előrehajoltam, és tanulmányozni kezdtem, az előttem lévő újságokat. Az asztal jobb sarkába, oda volt készítve, egy fekete filc. Kezembe vettem  a filcet, levettem a kupakját és a hátuljára raktam.Utána a bal kezembe vettem egy újságot az asztalról. Olvasni kezdtem. Sírásó. Nincs az az Isten.
 - Na, hogy megy? - kérdezi mosolyogva Steve.
 - Most ugrottam át a Sírásót. - mondtam lehangoltan.
 - Nagyszerű döntés.
 - Te mit dolgozól, amúgy? Ha már itt tartunk? - kérdeztem játékosan.
 - Ha már itt tartunk tőzsdézek a Wall streeten.
 - Nagyon jó vicc, de nem veszem be. Na, nem röhöglek ki.
 - Komolyan mondom. Ha akarsz eljöhetsz velem, megnézni az irodám ajtaján a nevem.
 - Azta! - döbbentem meg.
 - Mi az? Ha már a Wall streeten dolgozok seggfejnek kell, hogy legyek?
 - Nem, dehogy, csak nem tudsz szerezni nekem munkát?
 - Lehet? Ha azt mondom, hogy igen, megyünk a Parkba sétálni?
 - Lehet. Ha nem csak mondod, hanem szerzel is.
 - Oké. Akkor...van önéletrajzod? Bár ez csak a látszatnak kell. Úgy is keresek asszisztenst. Te is lehetsz az. A Parkban elmondom, mit kell csinálnod.Nem nagy ördöngösség. - dobott egy mosolyt, megvillantva a fogait.
 - Van életrajzom. Fent van a lakásomon.
 - Akkor mehetünk? - nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele.
Még egy nap vele. Csodás! - gondoltam és belekaroltam.

Első New York-i napom

Reggel 8:43. Hirdeti az ágy melletti éjjeli szekrényen lévő ébresztőóra zölden villogva. Az ébresztőóra 8:45-re van beállítva, de mint mindig, ismét csak előbb keltem fel, mielőtt az megcsörrent volna. Ez a napfénynek köszönhetően van így. A nappali fény bevilágít az ablakomon. Ki tud így aludni?-kérdeztem magamtól gondolatban. De ez csak egyrészt volt így. Az autók zajának, és dudálásának még inkább köszönhető ez az állapot.
 Kikelek az ágyból, a takarót pedig nem igazítom meg ahogy szoktam otthon. Nem! Ez most az otthonom! Nem California! - gondoltam. Ez az első éjszaka amit itt New York-ban töltöttem. A Catherine street 54 ház, első emeleti lakásában. Ásítok egy nagyot, kimegyek a konyhába és leülök az egyik bárszékre. Várom, hogy valaki szokásosan hozza nekem a reggelit, például : anyukám. De nem azért jöttem el olyan messziről, hogy anyukám reggelijére várjak. Így hát megfordultam, leszálltam a székről, kinyitottam a jobb kezem felőli felfüggesztett szekrényt, kivettem egy kék bögrét, utána kinyitottam a hűtőt. Keresgéltem. A francba! - gondoltam. Elfelejtettem tejet venni. Rossz kedvvel visszateszem a bögrét a helyére,és elindulok a hálószoba felé. Odalépek a hálószoba bal felén lévő ajtóhoz, és belépek, a fürdőszobába. Párszor végig húzom, szőke, vállig érő hajamon a fésűt. Utána visszalépek a hálószobába. Már kipakoltam. A nagy állószekrényből kiveszek egy farmerkezeslábast aminek a nadrágrésze elér a combom közepéig, felül, pedig rövid ujjú. Gyorsan felkapom magamra, és már indulok is. Szerencsére nem találkozok egy szomszédommal se a lépcsőházban, elég bő szavúak. Kilépek a piros grafitivel tarkított ajtón, ami mögöttem nagyot csattan.Felszisszenek, de senki észre se vette. Körülnézek, mindenki szaporán mozog az utcán. Már ilyen korán? - kérdeztem magamtól gondolatban. Előhúztam a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem az időt. 8:52 van.
 Tegnap, miután beköltöztem körbejártam a vidéket. Nagyon sok ezen a környéken a kínai bolt, és közel van a Brooklyn híd. Ezekkel az információkkal együtt elindultam egy kínai kávézó felé, jobbra a Madison streetre. Mikor odaértem, kinyitottam az elegáns üvegajtót.Nagy meglepődésemre, ez csak látvány kávézó. Elől volt egy pult, mögötte pedig egy sötét hajú, látszólag kínai származású nő, mosolyog rám.
 - Miben segíthetek? - kérdezte, kedves hangon.
 - Egy expresszót, egy tejszínnel, és két cukorral, elvitelre.Köszönöm.
 - Máris hozom.
Pár perccel később, a nő megérkezett a kért kávéval.
 - 2.30$ lesz.
Kutattam a zsebeimbe a pénzemet keresve.Ekkor a mögöttem sorba álló férfi - elég helyes -megszólalt.
 - Meghívom a hölgyet.Én is ugyanazt kérném.
 - Köszönöm, de erre semmi szükség... - szavatkoztam .
 - Nyugalom.Nem elvontatni akarom az autóját, csak meghívni egy kávéra.
 - És mibe kerül nekem ez a kávé? - kérdeztem, kissé játékos hangon.
 - Miért gondolja mindenki azt hogy van valami hátsó szándékom? De ez esetben van. Eljön velem a parkba sétálni. - mosolyogta.
 - Ennyi belefér. - ekkor már az én ajkam is mosolyra gördült.
 Ekkor a nő megint a pult mögé lép, egy másik gőzölgő kávés papírpohárral.Rámosolyogtam, és egymás mellett, poharunkat fogva haladtunk ki a kávézóból.Bal kezébe vette a poharat, és felém nyújtotta a kezét.
 - Steven White. - mutatkozott be.
 - Sarah Rogers.
 - Örvendek!
 - Úgy szintén. Ööö...öö...nem tudom hol a Park. Tudod, tegnap költöztem be. Californiából jöttem.
 - Szerencséd van. Californiából jöttem, de már egy éve itt élek. És tudom hol a Park. - mondta kedves mosollyal.
 - Szuper!Akkor már körbevezethetnél ha már ismered a vidéket és ráérek.
 - Erre tessék. - kezét kinyújtva, jobbra mutatott.
Azt hiszem egy szép délután elé nézünk... - gondoltam és elsétáltam a mutatott irányba.