Nagy hanggal csörren az ébresztőóra jelezvén, hogy 8:45, felkelés! Nagy fáradsággal kikelek az ágyamból, a ruhásszekrény felé sétálva. Kikapok egy koptatott farmert és egy fekete, lila ajakkal díszített pólót. Felveszem, és elindulok a fürdőbe, hogy néhányszor végighúzzam a hajamon a fésűt. Utána felkapom a fehér Adidas válltáskámat, és már indulok is.Lebaktatok boldogan a lépcsőn, ki a piros ajtón,ami nagyot csattan mögöttem. Mint tegnap is jobbra fordulva elindulok a kávézó felé, ahol először találkoztam Steve-vel. Mosolyogva lépek be az épület üvegajtaján. Steve még nincs itt. Ismét a fekete hajú nő lépett a pult mögé.
- Segít...? - kérdezte a nő.
- Két expresszot, egy tejszínnel, és két cukorral mindkettőbe.Köszönöm.
- Máris hozom. - mosolyogta.
Amint megfordult, kinyílt az ajtó, és belépett Steve, én pedig odaléptem hozzá, és megöleltem.
- Üdv. Kértem neked is kávét. - mondtam és a szemébe nézve, mosolyogtam rá.
- Szuper. Jól aludtál? Csak azért, mert én veled álmodtam. - mondta, és ő is rám mosolygott.
- Hazudsz. - mondtam, huncut nevetés kíséretében.
- Esküszöm.
- És mit álmodtál, velem kapcsolatban? - szegeztem neki a kérdést.
- Őszintén? Húúúhhha...úgy kell, hogy fogalmazzak... - nézett rám mindent tudó mosolyával. - ...ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek.
- Igen?
- Öööö...
De már nem tudta elmondani, mert épp akkor lépett a pult mögé a nő, két gőzölgő pohárral. Mindkettőt elvettem, és a jobb kezem felőlit átnyújtottam Steve-nek. Ő odaadta a pénzt a nőnek, utána bal kezével megfogta a papírpoharat jobb kezével átkarolta a derekamat, és kivezetett a kávézóból.
- Na, ma mit csinálunk? - kérdezte.
- Állást keresünk.
- Reménykedtem, hogy nem ezt mondod! - mondta kedvtelenül.
- Hát, ez van. Gáz, de így van.
- Jó, akkor gyere fel hozzám. Ott van egy csomó újság. Kiválogathatjuk a hirdetéseket. - mondta kedvesen.
- Oké. - válaszoltam egyhangúan.
Elindultunk, hát a lakása felé. egy sarokkal arrébb megérkeztünk, a Market Street 54 szám alá. Beléptünk az épület piros ajtaján, és felrohantunk a lépcsőn, egészen az első emeletig. Ott a jobb oldali barna ajtón vágtattunk be. Ez az egész utat kézen fogva tettük meg. Mintha egy pár lennénk.Pedig csak barátok vagyunk. Semmi extrákkal. De ez már olyan természetesnek tűnik. Kezünket összefűzve viselni mindenhol. De hisz csak egy napja ismerjük egymást. De az az egy nap nagyon jó volt a Parkban. Második napi programunk, pedig, hogy felhív a lakására? És egész úton kézen fogva sétálunk?Hmm!
A lakása szép, rendezett, modern stílusban díszített.Nem mint egy "minden éjjel bulizós " egyetemistáé. A bútorok sötétbarna vagy fehér színűek. Vagy mindkettő. A nappaliban lévő üveg kávézóasztalon, sok újság sorakozik fel.
- Mindjárt jövök. Ott vannak az újságok. Érezd otthon magad.
- Oké. - és rámosolyogtam.
Beljebb léptem a nappaliba, leültem a fehér, valószínűleg mű bőrrel borított kanapéra.Előrehajoltam, és tanulmányozni kezdtem, az előttem lévő újságokat. Az asztal jobb sarkába, oda volt készítve, egy fekete filc. Kezembe vettem a filcet, levettem a kupakját és a hátuljára raktam.Utána a bal kezembe vettem egy újságot az asztalról. Olvasni kezdtem. Sírásó. Nincs az az Isten.
- Na, hogy megy? - kérdezi mosolyogva Steve.
- Most ugrottam át a Sírásót. - mondtam lehangoltan.
- Nagyszerű döntés.
- Te mit dolgozól, amúgy? Ha már itt tartunk? - kérdeztem játékosan.
- Ha már itt tartunk tőzsdézek a Wall streeten.
- Nagyon jó vicc, de nem veszem be. Na, nem röhöglek ki.
- Komolyan mondom. Ha akarsz eljöhetsz velem, megnézni az irodám ajtaján a nevem.
- Azta! - döbbentem meg.
- Mi az? Ha már a Wall streeten dolgozok seggfejnek kell, hogy legyek?
- Nem, dehogy, csak nem tudsz szerezni nekem munkát?
- Lehet? Ha azt mondom, hogy igen, megyünk a Parkba sétálni?
- Lehet. Ha nem csak mondod, hanem szerzel is.
- Oké. Akkor...van önéletrajzod? Bár ez csak a látszatnak kell. Úgy is keresek asszisztenst. Te is lehetsz az. A Parkban elmondom, mit kell csinálnod.Nem nagy ördöngösség. - dobott egy mosolyt, megvillantva a fogait.
- Van életrajzom. Fent van a lakásomon.
- Akkor mehetünk? - nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele.
Még egy nap vele. Csodás! - gondoltam és belekaroltam.
Amint megfordult, kinyílt az ajtó, és belépett Steve, én pedig odaléptem hozzá, és megöleltem.
- Üdv. Kértem neked is kávét. - mondtam és a szemébe nézve, mosolyogtam rá.
- Szuper. Jól aludtál? Csak azért, mert én veled álmodtam. - mondta, és ő is rám mosolygott.
- Hazudsz. - mondtam, huncut nevetés kíséretében.
- Esküszöm.
- És mit álmodtál, velem kapcsolatban? - szegeztem neki a kérdést.
- Őszintén? Húúúhhha...úgy kell, hogy fogalmazzak... - nézett rám mindent tudó mosolyával. - ...ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek.
- Igen?
- Öööö...
De már nem tudta elmondani, mert épp akkor lépett a pult mögé a nő, két gőzölgő pohárral. Mindkettőt elvettem, és a jobb kezem felőlit átnyújtottam Steve-nek. Ő odaadta a pénzt a nőnek, utána bal kezével megfogta a papírpoharat jobb kezével átkarolta a derekamat, és kivezetett a kávézóból.
- Na, ma mit csinálunk? - kérdezte.
- Állást keresünk.
- Reménykedtem, hogy nem ezt mondod! - mondta kedvtelenül.
- Hát, ez van. Gáz, de így van.
- Jó, akkor gyere fel hozzám. Ott van egy csomó újság. Kiválogathatjuk a hirdetéseket. - mondta kedvesen.
- Oké. - válaszoltam egyhangúan.
Elindultunk, hát a lakása felé. egy sarokkal arrébb megérkeztünk, a Market Street 54 szám alá. Beléptünk az épület piros ajtaján, és felrohantunk a lépcsőn, egészen az első emeletig. Ott a jobb oldali barna ajtón vágtattunk be. Ez az egész utat kézen fogva tettük meg. Mintha egy pár lennénk.Pedig csak barátok vagyunk. Semmi extrákkal. De ez már olyan természetesnek tűnik. Kezünket összefűzve viselni mindenhol. De hisz csak egy napja ismerjük egymást. De az az egy nap nagyon jó volt a Parkban. Második napi programunk, pedig, hogy felhív a lakására? És egész úton kézen fogva sétálunk?Hmm!
A lakása szép, rendezett, modern stílusban díszített.Nem mint egy "minden éjjel bulizós " egyetemistáé. A bútorok sötétbarna vagy fehér színűek. Vagy mindkettő. A nappaliban lévő üveg kávézóasztalon, sok újság sorakozik fel.
- Mindjárt jövök. Ott vannak az újságok. Érezd otthon magad.
- Oké. - és rámosolyogtam.
Beljebb léptem a nappaliba, leültem a fehér, valószínűleg mű bőrrel borított kanapéra.Előrehajoltam, és tanulmányozni kezdtem, az előttem lévő újságokat. Az asztal jobb sarkába, oda volt készítve, egy fekete filc. Kezembe vettem a filcet, levettem a kupakját és a hátuljára raktam.Utána a bal kezembe vettem egy újságot az asztalról. Olvasni kezdtem. Sírásó. Nincs az az Isten.
- Na, hogy megy? - kérdezi mosolyogva Steve.
- Most ugrottam át a Sírásót. - mondtam lehangoltan.
- Nagyszerű döntés.
- Te mit dolgozól, amúgy? Ha már itt tartunk? - kérdeztem játékosan.
- Ha már itt tartunk tőzsdézek a Wall streeten.
- Nagyon jó vicc, de nem veszem be. Na, nem röhöglek ki.
- Komolyan mondom. Ha akarsz eljöhetsz velem, megnézni az irodám ajtaján a nevem.
- Azta! - döbbentem meg.
- Mi az? Ha már a Wall streeten dolgozok seggfejnek kell, hogy legyek?
- Nem, dehogy, csak nem tudsz szerezni nekem munkát?
- Lehet? Ha azt mondom, hogy igen, megyünk a Parkba sétálni?
- Lehet. Ha nem csak mondod, hanem szerzel is.
- Oké. Akkor...van önéletrajzod? Bár ez csak a látszatnak kell. Úgy is keresek asszisztenst. Te is lehetsz az. A Parkban elmondom, mit kell csinálnod.Nem nagy ördöngösség. - dobott egy mosolyt, megvillantva a fogait.
- Van életrajzom. Fent van a lakásomon.
- Akkor mehetünk? - nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele.
Még egy nap vele. Csodás! - gondoltam és belekaroltam.
